Bár a blog.hu nagyon nem szeretné, én mégis blogot fogok most írni, csakazértis!

Ide-oda sétálva a városban gyakran gondolkodom azon, hogy mi mindenről szeretnék majd írni a blogomban, és mire idejutok mindent elfelejtek! Most néhány még az eszemben van, azt gyorsan leírom...

Említettem volt, hogy nem tisztán értem a külön hideg-meleg csap logikáját. Hát, bizony, lehet hogy itt is rájöttek, ez nem a leghasznosabb megoldás. Például a hostelben három(!) olyan mosogató is található, ahol hideg és meleg víz egy csőből jön. De a legnagyobb meglepetés éri az embert, mikor boldogan odaáll ezen csapok elé mosogatni. Ugyanis, valahogy (valószínüleg valami különleges technikával) megoldották, hogy egy csövön belül a hideg és meleg víz teljesen elszeparálódik, így a cső egyik felén megégeti az ember a kezét, a másikon pedig megfagy. Nagyon érdekes jelenség.

Amiről már rég szeretnék írni az a zebra (gyalogos-átkelőhely). Nagyon érdekes jelenség. Ha az ember csak közelít a zebra felé, akkor nagyjából 99% az esély arra, hogy a forgalom abban a pillanatban leáll, és átengedi őt, mint gyalogost. Teljesen szokatlan. Számomra nagyjából halálfélelemmel jár a zebrán való átkelés, mert - a jó magyarokhoz szokva - nem merek lelépni, hiába tudom, hogy meg fog állni. Általában vagy nem zebrán megyek át, vagy megvárom amíg odaér az autós, és megáll (ami meg ugye nem egy olyan jófej eljárás). De mindig csodálattal figyelem, hogy itt fel sem merül az emberekben, hogy ne a gyalogosnak lenne elsőbbsége a zebrán, csak azért mert az autós erősebb; sőt ha ezt egy helyinek mesélem, meg sem értik, hogy miért ne állna meg az autós.

A hétvégén megünnepeltük a születésnapom, szombat este a Bálintéknál volt egy kis buli, ami szerintem nagyon jó volt, bár legyengültségem okán kicsit erősebben reagáltam az elfogyasztott dolgokra, mint általában teszem. A hostelben nem volt nagy ünneplés (amit nem bánok annyira), elmentünk fagyikelyhet enni egy olasz étterembe, ami azért nagyonnagyon jó volt.

Mikor nekem mesél valaki külföldi vagy bármilyen ilyesmi élményeiről, mindig arra szoktam gondolni, hogy sok érdekeset hallottam, de nem tudom elképzelni, hogy hogy telik egy napja, milyen ott. Most tesztelem, hogy ha leírom, hogy telik egy napom, az valamivel közelebb hozza e az embert ahhoz, hogy valamennyire lássa, milyen az élet itt. Valószínűleg nem, de egy próbát megér. Azért nehéz ez, mert ha nincs itt az ember és nem éli át, akkor egész más az érzés és benyomás, hiába a fotók és a történetek. Na, ez most egy próba.

Minden azon múlik, hogy dolgoznom kell e az adott napom (és ha igen: mikor), vagy nem. Ha dolgoznom kell, akkor általában 11-től, vagy 1-től, de ez nem nagy különbség, mivel a konyha és fürdő 11 és 1 között takarítás miatt zárva van, tehát muszáj 11 előtt felkelnem. (Ami nagyon korai!) Tehát felkelek tíz előtt, elkészülök, legkésőbb 11 után öt perccel elindulok (így is csak tíz percet kések). Néha vannak panaszkodó emberek, akik szerint, ha 11 van kiírva nyitási időpontnak, akkor negyed 12-kor már nyitva kell lenni, ezzel én egyáltalán nem értek egyet, de sebaj. Szóval ilyenkor én nyitom ki a boltot, és jobb esetben ilyenkor már ott van még valaki (tekintve, hogy a boltnak két külön bejárata van, két külön részhez, csak két ember tudja igazán jól felügyelni). Mostanában általában 3-ig dolgozom, ezután általában átmegyek a Bálinthoz ebédelni (mert a hostelben nem túl szórakoztató főzni). Utána vagy ott maradok, és ott összegyűlnek az emberek, vagy visszajövök a hostelbe, és itt van valami (filmnézés, dumálás, iszogatás esetleg bárlátogatás).
Ha nem dolgozom, minden nagyon hasonló, csak szigorúan 1 után kelek (ugyebár korábban nem érdemes, mert nem tudok se enni se zuhanyozni)...

Amúgy a munkát egyre jobban unom, lusta vagyok találni magamnak valamit csinálni, nagyon hideg van a boltban, ami engem megbénít egy kicsit. Azért nem olyan szörnyű, de nem csinálnám ezt egy életen át.
Egy rövid ideig nálunk dolgozott Erica, de nagyon hirtelen eltűnt. Mivel az a pletyka járta, hogy kirúgták, megérdeklődtem Chrisnél, hogy mi is történt. Ő azt válaszolta, hogy az ő kérésére kirúgták. Mivel Chris és Erica korábban voltak néhány randin, ahol Chris tudtára adta a lánynak, hogy nem érdeklődik iránta, vagyis kedvesen lerázta. Ezután Erica bejött a boltba, és munkát kért, David pedig felvette. Azt hiszem ez a lány sem teljesen normális, nyilván így szeretett volna egy második esélyt szerezni Chrisnél.

Az utóbbi időben amúgy a honvágy jellegzetes tüneteit kezdtem észlelni magamon. Bár eléggé hipochonder vagyok, azt hiszem ez a diagnózis helyes (még csak nem is gugliztam rá a tünetekre). Nem panaszkodom, két héttel hazamenés előtt már lehet az embernek honvágya.