Itt ülök a mainloungeban, és nagyon sok az ember.

8-kor kezdődik a Pub Quiz, amire 1 fontért lehet nevezni, és ha elég sok hülyeségre tudsz válaszolni, akkor lehet 30 fontot nyerni kb, úgyhogy beneveztem, állítólag jó móka.

Tegnap román és spanyol hostellakók jóvoltából sültcsirkéhez és krumplihoz jutottam, melynek elfogyasztása közben realizáltam, hogy mióta itt vagyok nem ettem krumplit (csak sültkrumplit, de az nem számít), és csirkét is max kétszer. De legalább emiatt meglepően ízlett. Amúgy nagyon kedvesek, és mióta testépítő keleti szomszédunk számára többször egyértelművé tettem, hogy érdeklődésem igen alacsony iránta, azóta a társaságuk jobban viselhető.

Pénteken volt a munkahelyi parti, amit leírni azt hiszem teljesen lehetetetlen. Egy két négyzetméteres helyen voltunk, a vége felé már olyan 15en, olyan emberek, amilyeneket elképzelni is nehéz.
Először elmentem Eddiet felköszönteni születésnapja alkalmából, majd (mivel nem tartottam az ünneplő sereglettel a transzvesztita showra) elmentem a könyvesboltba. A jelenlévők erősen illuminált állapotban voltak már, és ez érdekes hatással volt rájuk. Folyamatosan hülyeségeket beszéltek, volt olyan, aki négy sálat hordott, volt akinek Dalít is megszégyenítő, zselézett bajsza volt, és volt aki ránézésre normálisnak tűnt, de aztán kinyitotta a száját. Nagyon szórakoztató volt.

Amúgy a munkatársaimról még nem is írtam. A tulaj ugye David (félangol-félskót), a manager Chris (skót), aki egészen fapofás-humorú, és erősen emlékeztet Fülesre. A helyettes manager Molly (amerikai), aki kicsit depresszív hajlamú, de ha egy kicsit iszik, akkor beszédes és kedves. A ranglétrán ezután következik Stephanie (amerikai), aki 1 hónapot élt magyarországon, és elég sokat tud magyarul (bár saját maga szerint csak egy 50-100 szót, ami semmi),szerintem kicsit nyelvzseni és tökéletesen mondja, hogy Győr. Nagyon jófej. Ezalatt már csak a magamfajta minionok (alattvalók) vannak . Pl. Diana (amerikai), ő is aranyos, és valamiért nagyon lelkesedik értem; Calumn (brit), akit már utánam vettünk fel, nem ismerem igazán, de nagyon furcsa, Ivan (angol), akivel ritkán vagyok egyszerre bent, de olyankor jól lehet vele beszélgetni; és Jo (német), aki csak heti négy órát van bent, ő a "fő restaurátor". Asszem ennyien vagyunk, de a létszám folyamatosan nő.

Ja, és ezek közül Molly, Chris, Diana és talán Stephanie is filozófia szakon végzett. Ivan művész; David pedig természetesen pszichológiát tanult valaha. 

Sajnos a mainloungeban az emberek számával egyenesen arányosan csökken a levegőmennyiség, és az emberek száma szerintem lassan eléri az 50et. De mos sikerült kinyitni egy ablakot.

Ma ki kellett költöznöm a szobámból, mert tavaszi nagytakarítás lesz, ezért két napra még egy szinttel lejjebb költöztünk, így mostmár két emelettel lakunk a föld alatt.

Na, mostmár kicsit nagy itt a nyüzsi, és kezdődik a kvíz, úgyhogy távozom a kompjútertől és átadom magam a társasági életnek.

Mostmár holnap van, mert tegnap a blog.hu nem kívánta postolni a bejegyzésem.

A kvízen nyertünk (nekem mondjuk nem sok közöm volt hozzá, de büszke vagyok), ami 6,20 fonttal és néhány ingyensörrel járt. Jó móka, még ha az ember semmire nem is tud válaszolni.

És már vissza is költözhettem a gyönyörűen kitisztított szobába, ami jó érzés.

Nah, lényegében ezt akartam, csak hagyna már postolni...

ps: mindenkinek ajánlom figyelmébe a Black Books című sorozatot, amely, mint ma megtudtam, a munkahelyemről van mintázva, ugyanis az írója edinburghi, és annyira megtetszett neki a bolt, hogy csinált egy sorozatot belőle... Szerintem ha ezt hirdetnénk az interneten, sokkal több vásárlónk lenne.