Az egész úgy kezdődött, hogy a múlthéten kiderült, november 30-tól munkanélküli vagyok.
Hát, mit tesz az - egyetemet frissen elhagyó - ember ilyenkor? Nem tudom, mindenesetre én elkezdtem munkát keresni. Állásokat néztem, és, csak hogy jobban érezzem magam, frissítettem a profession.hu-n az önéletrajzomat.
Madrid jelen pillanatban abszolút no.1 spanyol város nálam, de eddig mindig az tetszett a legjobban, ahol épp voltam.
Péntek
A változatosság kedvéért, most is a buszon vagyok. Csak most Madridba tartok, és viszonylag meg vagyok győződve arról, hogy valóban oda is fogok kilyukadni. Sajnos ezen a buszon nincs akkora kényelem, mint az előzőn; az szinte üres volt, ez teljesen tele van emberekkel.
Szóval valahol ott tartottam, hogy Valenciába megyek.
Ez egy hétfői bejegyzés, csak nem volt érkezésem feltölteni eddig:)
Nah, szóval úgy néz ki, hogy ha utazom, akkor valamiért mindig előtör belőlem, hogy blogot kell írnom, hát hadd szóljon.
Ha tudok, holnap hazamegyek, tehát ez valószínűleg az utolsó bejegyzés. Elég jó esélyekkel indulok: az edinburghi repteret ma lezárták, a Lutont elvileg nem, csak nem igazán indulnak járatok. Drukkoljatok.
Most már megbarátkoztam a gondolattal, hogy haza kell mennem, és honvágyam sincs éppen, csak élvezem az ittlétet és élvezni fogom, ha otthon leszek.
Tekintve, hogy kb egy éve először ma dolgom lenne, most blogot fogok írni. (Procrastination, mondaná az angol.)
Jut eszembe, annyira jó érzés nem érettségizni. Na nem mintha így visszaemlékezve nem lett volna jó móka (móka? Hogy mondhatok ilyet? A jövőm, az életem és boldogságom múlt rajta!), de azért jobb, ha nem kell. És persze, most én, mint felsőbbrendű lény, kiröhöghetem az érettségizőket, és kicsit lekezelően azt mondhatom, hogy "mit parázol? Tök egyszerű! Nevetséges az egész." Sőt, jövőre - ha elég szerencsés vagyok - már talán azt is hozzátehetem ehhez, hogy "ne viccelj! A vizsgaidőszak felér száz érettségivel! Te most komolyan ettől félsz?" Meg ilyeneket. Alig várom!
Bár a blog.hu nagyon nem szeretné, én mégis blogot fogok most írni, csakazértis!
Ide-oda sétálva a városban gyakran gondolkodom azon, hogy mi mindenről szeretnék majd írni a blogomban, és mire idejutok mindent elfelejtek! Most néhány még az eszemben van, azt gyorsan leírom...
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy megggyógyultam. Bár a hangom még most is soha nem látott magasságokban jár (a külső hallgatók szerint, szerintem normális), enni már tudok. Ennek örömére ma visszaköltöztem a hostelbe, ahol kedvesen fogadtak, és néhányan örömmel állapították meg, hogy még élek.
Sajnos nem tudok különösebben érdekes eseményeket megosztani az olvasóközönséggel, tekintve, hogy az elmúlt héten nagyjából két helyen tartózkodtam: a hostelbeli ágyamban, majd később a Bálint szobájában lévő ágyon. Ennek oka pedig egy kellemes kis mandulagyulladás begyűjtése volt. Mostmár talán mondhatom, hogy múlófélben van a betegség, az antibiotikum jótékony hatásának és Bálint gondos ápolásának köszönhetően.
Szombat délután minden visszatért a rendes kerékvágásba, mivel a szülők délután elhagyták az országot. Itttartózkodásuk alatt volt szerencsénk a várost egy kicsit jobban (vagy bármennyire is) megismerni, megnézni milyen a dagály Cramondban és nem utolsó sorban mást is enni tésztán kívül. (A Bálint előbb írt blogot mint én, ezért most nem tudok igazán eredetieket írni erről - idegesítőőőő. Nembaj, írok másról.)
Huuhhh, elég rég nem volt érkezésem blogírásra, de én csakazértis folytatni fogom.
Mit is írjak? Nem igazán emlékszem, hogy mikor írtam utoljára.
Egy biztos: a böjtömet azt hiszem 24 órán át tartottam, utána egy csokitorta mindent tönkretett. És aztán néhányszáz custardcream biscuit.
Naaa, próbáljuk újra ezt a bejegyzést.
Azon olvasók számára, akik nincsenek a facebookon regisztrálva (márha van még a földön ilyen ember) itten vannak képek továbbra is: pikasza. Persze facebook felhasználók is megtekinthetik.
Az elmúlt héten elképesztően sokat dolgoztam, csak egy szabadnapom volt. Na, nem mintha a munka különösebben megeröltető lenne, de nem tudok miatta napközben aludni, így elég fáradt vagyok. Mert éjjel egyig a szobába folyamatos ki-be járkálás van, reggel 10től pedig felkelés, ami abból áll, hogy 15 ember 30 zacskót zörget folyamatos jelleggel. De meg lehet szokni.
Sikerült mindent kitörölnöm, miután megírtam a bejegyzést, majd elmenteni az üres lapot. Ilyen sem volt még. There is always a first time. Most nem írom meg újra, ez biztos.
Végignézve a blogbejegyzéseimen, mindegyik ugyanúgy kezdődik, most megpróbálok ezen változtatni:)
Itt minden zsír, folyik az élet. Bálint pénteken Berlinbe távozott, azóta az én magyarulbeszélési lehetőségeim igencsak lekorlátozódtak, ami bizonyos szempontból jó, de fárasztó.
Most épp rendkívüli jókedvnek örvendek, ami annak köszönhető, hogy tegnap végre főztem magamnak normális kaját és ebből mára is jutott. Elképesztő boldogság jót enni.
Itt ülök a mainloungeban, és nagyon sok az ember.
8-kor kezdődik a Pub Quiz, amire 1 fontért lehet nevezni, és ha elég sok hülyeségre tudsz válaszolni, akkor lehet 30 fontot nyerni kb, úgyhogy beneveztem, állítólag jó móka.
Itt ülök a csendes loungeban, és mellettem ül az olasz Galamb (Galambos Péter) Az egy dolog, hogy hasonlóan néz ki, de pontosan ugyanolyan a hangja. Teljesen furcsa. Hihetetlen, hogy egy embernek ilyen hangja legyen. De, hogy kettőnek! Ahányszor megszólal felkapom a fejem, és rábámulok, de mivel még soha nem beszéltünk egy szót sem, ezt valószínűleg furcsálja egy kicsit.
Úgy tűnik elérkezett az az idő, amikor annyi minden van, hogy nem írok blogot... De most van egy kis időm, és erőm, hogy mégis írjak.
Nem tudom, hol fejeztem be a múltkor, de az biztos, hogy még jó volt az idő.
Szerdán érkezett meg Nusi, és költöztünk a Hostelbe. Ennek örömére reggel héttől folyamatos hóesés volt, ami különösen kellemessé tette a gyaloglást a városban.
Mint mindenki látatja a blog új dizájnt kapott. Köszönet érte Bálintnak. Szerintem ZSENIÁLIS lett. Ez csak szerény vélemény. De azért mégis.
És az idézet:
"Customer notice: Due to continual government harassment, this shop my close down at any time without notice and revert to private premises, in which case you will be deemed to be here by private invitation. DG, proprietor"
("Figyelmeztetés vásárlók részére: A kormány folyamatos zaklatásának köszönhetően ez a bolt bármelyik pillanatban, előzetes figyelmeztetés nélkül bezárhat, és visszaminősülhet magánterületté, mely esetben önök személyes meghívásomra tartózkodnak itt. DG, tulajdonos")
Úgy tűnik, hogy most blogot írni van kedvem alvás helyett. Hát legyen.
Mostanában leginkább félálomban írom a blogbejegyzéseket, ezért gőzöm sincs, hogy mit írtam már meg és mit nem. Csak hogy ne lepődjön meg senki, ha négyszer írom le ugyanazt (legalább olyan, mint mikor beszélek).
Szóval ma még dolgoztam, de a héten többet már nem fogok (szóval holnap nem kell). Struant, a kutyát rendszeresen szállítom boltba és boltból. David, a tulaj (mind bolt mind kutya) nagyon közel lakik a Bálinthoz, így kényelmes.
"Smelting gold is prohibited on these premises.
Any customer or worker found smelting gold will be asked to leave immediately, taking their equipment with them.
Thanks to Edinburgh City Council trading licence requirement."
(Ezt még a boltból írom, igy nem kell megjegyeznem vagy leírnom kézzel. Lehet, hogy túl sok időm van.)
Úgy döntöttem, hogy elindítom a "minden napra egy idézet" című rovatot. Az idézet a Karosszék Könyvesboltból származik. Nem lesz persze minden nap. Így megmaradnak nekem ezek a szövegek, ami jó.
A mai egy exkiírás, egy fiókban akadtam rá: "Edinburgh City Council thinks you should be warned that this floor is very dangerous. Thanks Edinburgh city."
("Edinburgh városi tanácsa úgy gondolja, figyelmeztetni kell titeket arra, hogy ez a padló nagyon veszélyes. Köszönjük Edinburgh.")
Most csak egy rövid bejegyzés, hogy ami eszembe jut, azt ne felejtsem el. (Vagyis leírom ami most a fejemben van, hogy ne felejtsem el, és azt is, ami eszembe jut.)
Amikor ilyen címeket bírok csak kitalálni, akkor már nem kéne blogot írnom. Mostmár mindegy. Too late:)
Az egyik legnagyobb nehézséget elfelejtettem leírni mikor panaszkodtam, ezt most pótolni szeretném.
Sikerült összeszednem magam annyira, hogy írjak ide megint. Na nem mintha annyira hiperszuperelfoglalt lennék, inkább csak egy kicsit talán lusta.
Pénteken alig félórával felkelés után (fél háromkor) felhívott David az antikváriumból (amúgy megtudtam, hogy angolul is van olyan szó, hogy antikvárium, csak nem használják, illetve a postán az számít antikvár könyvnek ami több mint 25 éves). Szóval felhívott, és azt mondta, hogy egy fél óra múlva legyek ott. Ott is voltam, azonnal munkába állítottak, ami lényegében az, hogy az ember üldögél a boltban és nem csinál semmit (esetleg beszélget).
