Madrid jelen pillanatban abszolút no.1 spanyol város nálam, de eddig mindig az tetszett a legjobban, ahol épp voltam.
Az első pár nap folyamán leginkább a kötelező látnivalókat néztem meg, este meg mindig különböző kocsmákban iszogattunk. Meglepve tapasztaltam, hogy itt ingyen tapas jár a sörhöz (korábban azt mondták, hogy ez csak Andalúziában van így), ami egy remek dolog, főleg, hogy igen nagy adagokat adnak. Illetve a zseniális free walking touron azt is megtudtam, hogy tapas minden kis adag kaja, amit alkoholhoz adnak, méghozzá azért, mert – régebben – az embereknek nem volt pénze kajára és piára, ezért csak ittak, és túl részegen mentek dolgozni, szóval a király elrendelte, hogy minden itallal adni kell ingyen kaját. Igazán járhatna a csavaróskiflihez is valami…
Körülbelül 15 percet eltöltöttem a Prado múzeumban is, utána sietve távoztam, és a nap hátralévő részét egy óriási parkban töltöttem.
Vasárnapig Davidnál laktam, egy hiperszűkös lakásban. De a szellemlakótársa – egyszer sem találkoztunk vele az ottlétem során – egy smsben közölte, hogy neki ez sok, úgyhogy inkább egy hostelbe távoztam. Jó, nem állítom, hogy David nagyon jól intézte a dolgokat, mert elfelejtette megemlíteni a lánynak, hogy odaköltözöm egy pár napra. Na mindegy, szóval kiköltöztem egy diákszállásra, aztán hétfőn tovább egy rendes hostelbe.
Tegnap a free tour után tartottunk egy kis spanyolételitaljellegzetesség kóstolást, aztán este elmentem a Couchsurfing weekly meetingre. Meglepően érdekes emberek voltak ott, kevés ausztrál és több dél-amerikai.
Egy brazil srác javaslatára ma a Lavapiés nevű negyedben voltam, először egy parkban, ahol odajött hozzám egy arab csávó, elmesélte, hogy most jött ki a börtönből, öt évet húzott le, mert 15 kiló hasist találtak a lakásán. A családja sok különböző országban van, de itt senki, neki pedig nincsenek papírjai, így nem tudja elhagyni Spanyolországot. Jah, és igen, továbbra is hasisdílerkedésből él.
Utána szerettem volna elmenni a Tabacalera nevű romkocsmába, ahol már első este jártam. A hely nagyon hasonlít a tűzraktérre, csak nagyobb és van benne sátánista oltár is például. Mindenesetre nem találtam meg, így egy fényképkiállításba botlottam, ami iszonyú jó volt. A Lavapiés az a része Madridnak, ahol tényleg nagyon közvetlenek az emberek, itt lakik az összes hippi-művész arc, és csak egy kicsit félelmetes. Végül valaki a Tabacalerába is elkalauzolt, sőt, még ebédet is adott.
A hostelben is hihetetlenül szociális voltam, először az argentín recepcióssal beszélgettem, aztán elmentem az amerikai-kanadai szobatársaimmal kajálni. Továbbra is úgy látom, hogy az észak-amerikaiak számomra kevéssé érdekesek. Legalábbis akik itt voltak. Nem tetszik, ahogy hozzáállnak a dolgokhoz, ezért is volt olyan üdítő a Couchsurferekkel beszélgetni, mert azért ők mégis számomra elfogadhatóbban gondolkodnak…
Daviddal amúgy nagyon sokat vitatkozunk, hogy amerika és izrael mennyire gonosz, meg vallásokról, meg arról, hogy vajon nem spanyolul kéne-e inkább az egész világnak beszélni, a gonosz angol helyett, vagy esetleg eszperantóul, illetve magyarul.
Egyik nap az utcán sétálva mutatott nekem egy autót, aminek az eleje és a háta is hozzáért a körülötte parkoló autókhoz. Miután megállapítottam, hogy ezzel tuti nem lehet kiállni, kiderült, hogy az ő kocsija, ráadásul ő parkolta így le. Ki lehetett állni. Mintegy tízszer meglöktük mind a két kocsit, és már meg is volt. Merthogy nem használják ki eléggé a helyeket, ő megpróbálja. Persze nem csak ő parkol így, egész sokszor látom, hogy belemennek finoman a parkoló kocsikba. Igazán nem bánnám, ha otthon is lehetne így vezetni. (Persze lehet, és nekem néha sikerül is…)
Amire egyértelműen rájöttem, az az, hogy jobban szeretem egyedül járni a várost, mint valakivel, aki mindenhova elvisz. Persze az is kényelmes, és pár napig nagyon is jó, de nem kap az ember egy képet arról, hogy milyen is igazából a hely. Pl. arról, hogy Valencia térképen hogy néz ki, nincs túl sok fogalmam. Barcelonát meg Madridot valamennyivel jobban ismerem.
Most Oceans12 nézés van, úgyhogy megyek… Holnap meg jövök.
Itt vannak még képek.
