Most csak egy rövid bejegyzés, hogy ami eszembe jut, azt ne felejtsem el. (Vagyis leírom ami most a fejemben van, hogy ne felejtsem el, és azt is, ami eszembe jut.)
Amikor ilyen címeket bírok csak kitalálni, akkor már nem kéne blogot írnom. Mostmár mindegy. Too late:)
Az egyik legnagyobb nehézséget elfelejtettem leírni mikor panaszkodtam, ezt most pótolni szeretném.
Ugyebár otthon azt mondjuk, ha valaki megkérdezi az időt, hogy fél hat van (persze csak ha valóban ennyi az idő), ami annyit tesz hogy 5 (vagy 17) óra múlt 30 perccel. Az iskolában pedig megtanuljuk, hogy ezt angolul half past fivenak mondjuk (tehát féllel múlt öt). Eddig minden világos. De nincs olyan élő (fiatal) brit, aki azt fogja mondani, hogy half past five. Az mondják hogy half five. Tehát fél öt. És ez azt jelenti, hogy fél hat. Mert csak a pastot hagyják ki. WÁÁÁÁÁ
Eléggé megzavartak ezzel az első pár napban, de már kezdek belejönni... Csakúgy eszembe jutott (ez is).
Legnagyobb szomorúságomra egy pár napja vízbefúlt az iPodom (5†). Kár érte.
Tegnap a Bálinttal letöltöttük a Micro Machines 2-őt, és ez nagyon boldoggá tett, ez a játék egyszerűen zseniális!!!!Az évezred legjobb játéka szerintem... Még sokat kell gyakorolnom, a Bálintnak idegesítően jobban megy. Mindjárt folytatom is. Najó asszem inkább alszom
Ma volt az első teljes munkanapom. A boltban nagyon hideg van, de amúgy nagyon élveztem, mindenki teljesen őrült, de jófej. Mindenre rá van írva, hogy do not use (itt ugyanis nem lehet úgy bemenni valahova hogy két-három dologra ez ne legyen ráírva,pl. a Bálintnál az összes telefonra, de ma szóltak, hogy az le lehet szedni, fél év után eszükbe jutott), ezért sosem tudom, hogy mit lehet igazából. A donotuse magnóban kazettáról hallgattunk rolling stones, szerintem 10 éve hallgattam kazettáról zenét utoljára, mókás volt. Tele van teljesen nagyon jó kiírásokkal a bolt. Például: "Sajnos boltunk az "ÁNTSZ" elvárásainak nem tud megfelelni, ezért bármikor bezárhatunk, előzetes figyelmezetetés nélkül. Ettől fogva az összes itt tartózkodó ember személyes meghívásra jelent meg. A tulaj". Ez tényleg egy kiskapu a törvényben, tehát ez félig komolyan van kiírva. Így ha valaki rágyújt egy cigire, akkor a bolt zárva van, és mindenki személyes meghívással van bent.
David nagyonnagyonnagyon furcsa, a boltban két cider társaságában jelent meg (alkoholos almalészerűség, egy 230 forintos borra hasonlít az íze, szódával keverve), és ezeket el is fogyasztotta, majd megállás nélkül beszélt. A kutyáját majd nekem kell néha vinni a boltba, mert közel lakok hozzá, menjek is most oda, ahol lakik, megmutatja, és ad egy kulcsot a lakáshoz. Tanár volt régen, és most azért nem baj, hogy ilyen rosszul megy a bolt, mert gazdag a felesége, ezért neki nem kell pénzt keresnie.
A kutya amúgy nem igazán hallgat másra, csak rá, már kétszer is elütötték, mert pórázt nem használ. Megnyugtató.
A nevemre (Anna) kérdezte, hogy igazi e. ???. Igen, az. Neki volt egy Anna nevű lánya, már meghalt, most az ágya mellett tartja egy dobozban a hamvait. Mert nem mondta a lánya, hogy mit akar majd vele, így neki nincs joga szétszórni. Miért lenne ez furcsa? szerinte normális. Mondja nevetve. Kicsit félelmetes. Meg zavarbaejtő.
Ma tanulgattam, hogy mi hova való, a megérkezésem utáni öt percben egyedül hagytak a boltban, az összes pénzzel, hogy akkor most ezt csináljam. Kicsit féltem, kérdezte néhány vásárló hogy mi hol van. Nem tudom. Ma van az első napom, sajnálom. Jójó, semmi baj, megkeresi ő. Azóta megtanultam hogy mi hol van, mert ez kínos.
Találtam egy magyar könyvet is (Másik világ kapujában). Két fontot ér.
Amúgy viszonylag sokan vásárólnak ott, ahhoz képest, hogy milyen kicsit, és hány ugyanilyen van az egyméteres körzetében.
Nagyobb térképre váltás Ez csak az utcája. Egész Edinburgh tele van könyvesboltokkal. David szerint a brittek, ha józanok, akkor nem beszélgetnek, hanem a szobában ülnek és olvasnak. A spanyolok pedig az utcán mászkálnak és folyamatosan beszélnek, de sosem olvasnak. Ha ő mondja...
CV-ket küldözgetek, osztogatok mindenfelé, több-kevesebb sikerrel. Holnap állásínterjúm lesz takarítói-recepciós munkára egy hotelbe. David nagyon támogató, mondta, hogy nyugodtan adjak telefonszámot hozzájuk, mondjam hogy ott dolgozom, de nehogy azt mondjam, hogy bármikor nem érek rá takarítani, mindig ráérek, akár holnap is, majd ő ahhoz szabja a könyvesbolti beosztásom. Meglátjuk, hogy megy.
Nah, most ennyi jut eszembe, kicsit fáradt vagyok, elég sokat kellett ma külföldiül beszélnem.
