Nah, hát én is elkezdtem blogot gyártani. Még ugyan csak három napja utaztam el, tehát a dolog kicsit korainak hathat tán, de épp ezért írok már most. Mert most még nem történt/történik annyi minden, hogy lusta legyek leírni, illetve ne legyen időm rá. Egyszóval okultam testvérblogom (értik már!) hibájából (balrakisivben.freeblog.hu), amely legfrissebb bejegyzése november 27.-re datálható, ami - lássuk be - igencsak régen volt... (Semmi célozgatás.)
Tehát megérkeztem Berlinbe, és a gépem csak egy másfél órát késett. Mellettem egy idősebb néni ült, akivel kedvesen beszélgettem németül, vagyis ő beszélt én meg úgy tettem mintha mindent értenék és néha mondtam is valamit (Ja, ja, Ich auch, ja, natürlich). Mikor a repülő leszállt a Berlinben a néni megkérdezte: Leben Sie in Berlin? (Ha ez sincs jó németséggel, az már kínos.) Erre büszkén mondtam (márhogy azért, mert mégis elhitte rólam, hogy tudok németűl, sőt! német vagyok), hogy Nein, Ich bin Ungarisch. A néni elmosolyodott és azt mondta: Miért nem ezzel kezdte? Ezután magyarul folytattuk a beszélgetést, ebből már lényegesen többet értettem. Azt hiszem ekkor szólaltam meg utoljára németül, azóta csak angolul beszélek, de a német akcentusú választ sajnos nagyjából annyira értem, mintha németül beszélnének hozzám:)
Legnagyobb örömömre találtam egy dolgot amiben Budapest bizony Berlin előtt jár: ez a járdatakarítás. Berlinben valamilyen érdekes oknál fogva nem takarítják a járdákat, így azokon (szinte) tükörjégen kell közlekedni, amiben néha egy-egy belefagyott kavics is van, jelezve hogy tudják ők, hogy ez itt jeges, nesze itt van egy kis kavics két jégréteggel alattad. Persze a Berlinieket ez nem zavarja, szerintem mindenkinek szöges a cipőtalpa, úgy rohangálnak rajta, hogy hihetetlen, például a Nusi mindig legalább négy méterrel elém kerül fél perc alatt. Ma már majdnem rájöttem a taktikára, de aztán elestem, úgyhogy nem volt tökéletes.
Amúgy a buszsávot is csak részlegesen takarítják, egy igazán magyar megoldást sikerült találniuk egy helyen: ahelyett hogy eltüntették volna a fél sávot eltakaró havat róla, inkább kiraktak két figyelmeztető piros-fehér villogó oszlopot. Ők tudják...
(Amúgy ma mikor jöttem a buszon, azt láttam kiírva: Intern@tcafe, és arra jutottam, hogy az @ jelet nem csak egy A betűnek lehet értelmezni, amiből kijön egy dolog, hanem egy E-nek is, aminek ilyen fura közepe van. Egészen elbizonytalanodtam, hogy most mi van. És az is eszembe jutott, hogy ha írnék egy tanulmányt, arról, hogy mely szavak élik mostanában vagy az elmúlt tíz évben a reneszánszukat, akkor a kukac biztos benne lenne, bár nem biztos, hogy ezt valaha is ilyen sokat használták, szóval ez csak neszánsz, nem re. És igen, tényleg túl sokat gondolkodtam a buszon, és még le se írok ide mindent. Gondolatszófosásom lehetett, de még mindig jobb, mintha elkezdek magyarul monológokat mondani. Na mindegy.)
Jah és hogy mi történik itt, arról még nem is írtam.
Szerdán voltunk a Clärchens Ballhausban, ahol swingnap volt, és 10-80 évesig mindenki swinget táncolt és zseniális (Lóri, igazad volt!:)), kb mintha visszamentünk volna 10-es évekbe (dehát az van most is - szóval 1910-es, nem 2010-es ehehh). Hihetetlen emberek voltak ott (olyanok is, akik Nusi szerint már 1 évvel ezelőtt is ott voltak - nice kis szóismétlés, nem is egy). Volt egy öreg törpszerű, kopasz, szakállas zsidó, aki egy fiúszerű lánnyal táncolt, meg egy Réz András, csak elegánsabb, egy Fülig Jimmy, vagy valamelyik másik Rejtő-beli kikötői bandita és egy teljes transzban lévő lány...
Aztán másnap is mentünk oda pizzát enni, tegnap voltunk még korizni is (VÉGREEE), és megnéztük a Ponyo a tengerparti sziklán c. Miyazaki filmet (ponnyoponnyoponyóóó), amit senki nem értett, nem is volt talán igazán értelme, de zseniális volt.
Ma voltunk mindenfelé, aztán meglátogattam az Erzberger szülőket, hamár szegény lányuk nem ér rá, mert iszonyat sokat kell tanulnia.
Most meg el fogok menni valahova talán, vagy nem.
Amúgy azért is írok blogot, hogy ne felejtsem el ami történik, jah és Réka, erről jut eszembe (bár a Mamáékkal ezt már megüzentem), hogy szörnyű, hogy nem találtam meg pakoláskor a kis könyvet amit adtál nekem, mert tök szívesen írogatnék bele. Na sebaj, remélem utazok majd még, és fel tudom használni:)
Jah, és mostmár répatorta a blog, mert ez jó.
Najó, abbahagytam.
Üdv mindenkinek! (MAAAALVIIIIN!!!!)
