Nah, szóval úgy néz ki, hogy ha utazom, akkor valamiért mindig előtör belőlem, hogy blogot kell írnom, hát hadd szóljon.
Már a repülőn volt szerencsém egy spanyollal beszélgetni (nevezetesen Max), akiből ömlött a szó, egészen addig, amíg el nem hagytuk a biztos talajt. Akkor görcsberándult és a karomba kapaszkodott, majd idegesen dőlöngélni kezdett, és talán imádkozott. Az egész utat hasonló állapotban töltötte, illetve néha megkérdezte, hogy ugye a turbulencia nagyon veszélyes dolog. Próbáltam megnyugtatni, hogy minden ok, aztán hamarosan elaludtam. Mikor következőre meg tudott szólalni - ez a barcelonai reptéren volt - elmondta, hogy 16 évvel ezelőtt a szülei egy repülőbalesetben haltak meg. Ezek után én csodálkozom, hogy egyáltalán képes volt még repülőre ülni... Amúgy rendes volt, adott egy magyar simkártyát, 1500 ftal feltöltve.
Ugyebár szállást konkrétan 6 órával az indulásom előtt szereztem, és azt is csak két éjszakára (couchsurfingen). Illetve egy miniatűr térkép alapján próbáltam eljutni a lakáshoz, és csodák csodájára, minimális csalinkázással sikerült is megtalálnom a helyet. Megan, egy ausztrál couchsurfer fogadott. (Albert, a házigazda épp dolgozott, ahogy a három másik lakótárs is.) A lakás kegyetlen jó, van egy hátsó kertje citromfával és függőággyal, ahova semmilyen zaj nem hallatszik be. Én a konyhában alszom, de mióta Megan elment (ő csütörtökig volt itt), viszonylag jól elférek. Albert pedig felajánlotta, hogy maradhatok hétfőig, annak ellenére, hogy egy barátnője és a kutyája is itt van, tehát most heten lakunk itt.
Az első napon Megannal turistáskodtunk, megmutatta a Mercat St Joseph de la Boqueira-t, ami állítólag a legjobb piac a városban (turistákban sem szenvedett hiányt). Iszonyú jó, azóta minden nap voltam ott, különböző szeletelt gyümölcsök vannak, de a legeslegjobbak a kevert gyümölcsitalok, főleg a kókusz-banánlé, eszméletlen finom. Meg persze a bárányfej.
Ezután elmentünk a kikötőbe és a strandra, és, bár két lépéssel odább tűzött a nap és meleg volt, a tengernél süvöltött a szél és egy hatalmas felhő terült el a parton. Később megtudtuk, hogy a tengert délután érdemes látogatni (bár akkor is fúj a szél, felhő valóban nincs). Amúgy napról-napra melegebb van, ma már 27 fok felé járt. (Én már olyan rózsaszín vagyok, mint egy igazi német turista a Balatonnál.)
A délután hátralévő részében én különböző parkokban, lépcsőkön és tereken próbáltam behozni alvásbeli lemaradásomat, Megan pedig a Justin Bieber koncertre igyekvő I love JB pólós, arcfestett tiniket és büszke szüleiket figyelte. Legnagyobb sajnálatomra a koncertet kihagytuk és a barca-valamiukráncsapat meccset néztük meg (nem élőben) Alberttel és haverjaival. Ezalatt szomorúan konstatáltam, hogy a spanyoltudásom még nincs azon a szinten, hogy egy szót is értsek a beszélgetésekből, de legalább az elmúlt pár nap alatt megtanultam megkülönböztetni a katalánt a spanyoltól.
Állandóan nagyon jó kajákkal traktálnak, nagyon jó a fagyi, a sonka, a kenyér és minden más is, Albert pedig fene jól főz. (Lehet, hogy a végén gasztroblogger lesz belőlem, úgyis az a kulcs a sikerhez.)
Tegnap mászkáltam az óváros kis sikátoraiban, igyekeztem elkerülni a turistákat, ami amúgy nem nehéz, mert, bár rohadt sok van, mind ugyanazon a pár utcán sétálgatnak. Az egyik sikátor végén egy iszonyat jó bolhapiacba botlottam, minden volt ott, óriási kulcstól kezdve, wc-függőn át, félelmetes babáig, tényleg minden. Jó dolog úgy járkálni, hogy nem nézem a térképet és nem ismerem a látványosságokat, mert tökre le tud nyűgözni, ha egyszercsak az Arc de Triomfhoz lyukadok ki. Innen átmentem a Sagrada Familiához, ami engem nem nyűgözött le, sok ember, sok daru és állvány, de azért megnéztem kívülről, hogy elmondhassam magamról, hogy láttam (biztos sokat lesz alkalmam ezzel dicsekedni)... A tenger, a hangulat, az emberek és az utcák sokkal inkább tetszenek a La Ramblánál és Gaudí, amúgy tényleg elég szép épületeinél. De mondjuk ez mindig is így volt velem.
Délután Albert robogón vitt ide-oda, hihetetlenül jó volt! Folyamatosan dudálnak és üvöltöznek, minden tele van robogósokkal és motorosokkal, teljesen őrülten vezetnek, de, így hogy nem nekem kellett vezetnem, nagyon élveztem. Keeeelll egy robogóóó.
Most azt tervezgetem, hogy Valencia után elmegyek egy pár napra kicsit délebbre, valami tengerpari faluba, Albert szerint vannak ott jó helyek, és egy falu biztos tök más. Először mondjuk a Valenciába utazást+szállást kéne megszervezni, de nem akarom elsietni a dolgokat:)
Nah, most ennyi, mennem kell paprikáskrumplit főzni.
