Ha tudok, holnap hazamegyek, tehát ez valószínűleg az utolsó bejegyzés. Elég jó esélyekkel indulok: az edinburghi repteret ma lezárták, a Lutont elvileg nem, csak nem igazán indulnak járatok. Drukkoljatok.
Most már megbarátkoztam a gondolattal, hogy haza kell mennem, és honvágyam sincs éppen, csak élvezem az ittlétet és élvezni fogom, ha otthon leszek.
Szombaton kiköltöztem a hostelből a Bálinthoz. Azt hittem ez a dolog rosszabbul fog érinteni, el is terveztem, hogy vasárnap visszalátogatok a hostelbe, de valójában nem hiányzik, és végre egyedül alszom egy szobában... Sajnos be kell látnom, hogy akármilyen aranyosak az ex-szobatársak és a többiek, sosem voltam velük igazán jóban, és inkább fárasztottak mint nem.
Szintén szombaton volt egy kisebb búcsúbulim, ami szerintem jó volt. A Bálinték konyhájában üldögéltünk, emberek jöttek-mentek, beszélgettünk, stb. Néhány hosteles is eljött, és végig szenvedtek, láthatóan azonnal menni akartak, mert nem volt elég nagy a parti, csak egymáshoz voltak hajlandóak szólni, és mindezt megpróbálták nem érzékeltetni velem. Sajnos, egy óra ittlét után távoztak. Ekkor jöttem rá, hogy ezt annyira nem is bánom:) Úgy tűnt, hogy az egyetlen értékelhető szórakozás számukra az, mikor egy bárban megpróbálnak nagyon berúgni és valakivel kavarni vagy, ha épp nem ezt teszik, akkor erről beszélnek.
Viszont nem ment el Blake, aki szintén ehhez a klikhez tartozik, és kiderült, hogy pontosan ugyanúgy érez ezekkel az emberekkel kapcsolatban, mint én. Ez megnyugtató.
Szóval a buli jó volt, jöttek kollegák is, meg minden...
Amúgy nem terheltem túl magam tevékenységekkel az elmúlt héten, ezért nem is tudok nagyon sok mindent írni. Pub Crawlon (kocsmatúra) voltam, elbúcsúztam a munkahelyemtől, ilyesmik.
Azt hiszem az elmúlt három hónapban az angolom nagy fejlődésen ment keresztül, talán még az állandó vicc tárgyát képező kiejtésem is (ami annyira nem rossz amúgy). Talán még mindig azt mondom, hogy willage és vhen, de már hallom, hogy mit mondok rosszul, és ez az út a helyes kiejtés felé:) Sajnos mikor hazamegyek, valószínűleg még egy kicsit angol lesz az agyam, tekintve, hogy itt csak a Bálinttal kommunikáltam magyarul, és vele is csak félig. Így néha előfordul, hogy angolul jutnak eszembe a szavak. Persze olyan is van, hogy angolokhoz elkezdek magyarul beszélni. Például az első egy hónapban, mikor a Tescóban megkérdezték, hogy van e klubkártyám, mindig azt válaszoltam, hogy "nincs", így, magyarul. Viszont Dr. House diagnózisait még mindig nem értem felirat nélkül, úgyhogy még lenne hova fejlődnöm.
Új képek állandóan kerülnek fel facebookra, de a picasara már lusta vagyok feltölteni, túl fáradságos.
Ha valaki szeretne egy angol blogot olvasgatni, ami a boltban található furcsa könyvekről szól, és az egyik kollegám írja, akkor itt az alkalom: http://dustcoveredcurios.wordpress.com/. Szerintem szórakoztató.
Pá!
