Úgy tűnik elérkezett az az idő, amikor annyi minden van, hogy nem írok blogot... De most van egy kis időm, és erőm, hogy mégis írjak.
Nem tudom, hol fejeztem be a múltkor, de az biztos, hogy még jó volt az idő.
Szerdán érkezett meg Nusi, és költöztünk a Hostelbe. Ennek örömére reggel héttől folyamatos hóesés volt, ami különösen kellemessé tette a gyaloglást a városban.
A hostel viszont zseniális, a loungeroom nagyon barátságos, az emberek kedvesek. Nusi távozása után én leköltöztem a longterm szobába, ahol 15 lánnyal lakom együtt, úgy tűnik, hogy mind nagyon nyitottak és kedvesek, ami szerencse. Igazából a hostel egész népe kedves és vagy spanyol vagy ausztrál...
Nusi teljes ittartózkodása alatt esett az eső, megismerhettem, hogy milyen az igazán skót időjárás, így elsősorban punnyadni tudtunk, a hostelben vagy a Bálintnál.
Nusinak bemutattam Davidet, aki elemében volt, kifejtette, hogy Amerika nem létezik, a németek gonoszak és az angolokat utálja. Nusi nagyon jófejnek találta.
Erről jut eszembe, hogy kiderült, nem költözhetek Davidhez, mert a lengyel lány, akivel laknék nem igazán vágyik arra, hogy egy vadidegennel költözzön össze. Ezt meg tudom érteni. Én meg nem igazán szeretnék kiköltözni a hostelből, mert nagyon jó.
Pénteken jött Manyi is, voltunk Goldáéknál és csemballómúzeumban és valami múzeumban, ahol túl hosszú volt a sor a forma1es autó szimulátorhoz.
Szombaton a hostelbeliek egy flatpartiba mentek és kedvesen hívtak engem is, így velük tartottam. Egy kisebb múzeum méretű lakásban volt a buli, iszonyat sok ember volt, mind elég jófej, jó volt, de a másnapi munka kicsit megviselt.
Skóciába érkezésemkor rájöttem, hogy hiába éreztem eddig úgy, hogy viszonylag jól tudok angolul, valójában egy szót sem beszélek. Mióta a hostelben lakom, ez javult, mert itt sok a külföldi, akik fele annyira sem tudnak angolul mint én. Viszont ma David másodszor is azt mondta, hogy nekem csak very good az angolom, nem fluent, mint ahogy az önéletrajzomban van, amivel megint kicsit visszavett a boldogságomból. Sebaj, akkor majd addig maradok, amíg fluent nem lesz.
Ma a boltban David és Chris (munkatárs) az egész staffot kibeszélte előttem, kicsit furcsán éreztem magam, és megijedtem, mikor megtudtam, hogy Chris azért nem igazán szeret valakit, mert túl sok felkiáltójelet használ az írásaiban. Azt hiszem, nem könnyű itt a kedvükben járni. De egyelőre David szerint mindenki bír engem, és én is kedvelem őket.
Pénteken lesz munkahelyi buli, ami azt jelenti, hogy bentmaradunk a boltban és iszunk, tehát amit máskor is szokott David, csak most bulinak nevezzük...
Iszonyat idegesítő, hogy nagyon sok mindent akarok írni, ami napközben eszemben van, és mire odajutok, hogy írjak, elfelejtem. ÁÁÁÁÁ. Nembaj, majd kiegészítgetem.
Amúgy a hostel konkrétan 4 percre van a könyvesbolttól, ami kényelmes, bár hazafelé 2 méter alatt 4 kilométert emelkedik az út.
Mint megtudtam, azért van két külön bejárata a két boltrésznek, mert illegális lenne egybenyitni a kettőt. Mert Skóciában mindent tilos. David szerint itt él a legtöbb bűnöző, mert annyi szabály van, hogy az ember minden mozdulatával hármat megszeg.
Azt is megtudtam, hogy a boltban kötelező lenne a szelektív hulladékgyűjtés - ami talán nem baj - és nagyon meg lehet büntetni, ha valamit nem szelektíven dobnak ki.
Mióta itt vagyok először igazán magyarosan viselkedtem - meg is bántam hamar. Elmentem ebédelni a boltból, és kénytelen voltam a kutyát is magammal vinni. Ugye itt muszáj a kutyaszart feltakarítani, ami jó, de nincs kuka SEHOL, ahova utána tedd. Úgyhogy (valóban undorító módon) a zacskót bedobtam egy sikátorba, egy tetoválószalon mellé, mert hideg volt és enni akartam. Fél perc múlva megjelent egy széttetovált-piercingelt nő, hogy a főnöke küldte, hogy valaki bedobott a sikátorba egy zacskó kutyaszar, ami nem igazán felel meg az egészségügyi dolgoknak, úgyhogy fel kéne szedni. Mindezt nagyon skót akcentussal említette, úgyhogy olyan négyszer kérdeztem vissza. Majd odamentem, bocsánatot kértem és kidobtam egy kukába. DE HOGY VETTÉK ÉSZRE? Egy sikátor, nincs kamera, nincs ablak. Még jó, hogy nem loptam el az esernyőt a sikátorból:) Na mindegy, megtanultam, hogy ilyet nem csinálunk.
Múltkor Nusival sétáltunk az utcán, amikor egyszercsak szembejött velünk egy kalapos nő, akinek két foga, hosszú ősz haja és görbe orra volt, és folyamatosan átkokat szórt mindenkire különböző nyelveken. Kicsit félelmetes volt. De más nem lepődött meg, lehet hogy ez itt normális. Mint az, hogy az emberek sétálnak az utcán, és énekelnek. De tényleg. Minden második ember.
Amúgy épp szemben ülök egy kandallóval, ami elég hangulatos, egy iszonyatosan kényelmes bőrfotelben.
Napi három-négyszer említik nekem, hogy keverem v-t és w-t. Majd megmutatják hogy hogyan kéne mondanom. Semmi különbség nincs a kettő között, de ők ezt nem értik. Ahogy ma David kijavított, hogy nem brother, hanem brother. Igen, pont ennyire hallottam másnak. Nembaj, ezt annak tudom be, hogy olyan jó a kiejtésem, hogy ennyit is észrevesznek:)
Érdekes módon az angolokat (értsd: angol anyanyelvűeket) elég gyakran kell emlékeztetni arra, hogy én nem hülye vagyok, vagy retardált, hanem nem az angol az anyanyelvem, és van egy nyelv, amit (szinte) anyanyelvi szintem beszélek. Ezért nem lesz tökéletes az angolom. De ők nem tanulnak más nyelven, és valahogy ezt hajlamosak elfelejteni, ami kicsit idegesítő. Viszont mikor figyelmeztetem őket erre, akkor belátják, hogy végülis igazam van.
Érdekes, hogy ha a nácik Edinburghban vonulnak (a Scottish Defence League) akkor az antifasiszták felvonulnak százszor annyian, megállítva ezzel őket. Ez csakúgy eszembe jutott.
Mostmár olyan 10 perces megszakításokkal írok, közben alszom pár percet, úgyhogy itt az ideje befejeznem asszem. Megintcsak nem állítom, hogy kifejezetten értelmes lesz minden mondat. Mint ahogy ez sem lett az. Sebaj. Jóéjt!
