Répatorta van?

Mit is írjak? Nem igazán emlékszem, hogy mikor írtam utoljára.
Egy biztos: a böjtömet azt hiszem 24 órán át tartottam, utána egy csokitorta mindent tönkretett. És aztán néhányszáz custardcream biscuit.

Szerdán Zsófi és Matyi érkezett Edinburghba. Kilenc óra éjszakai buszozás után egy csöppet fáradtan, de vidáman találkoztunk a teljességgel megtalálhatatlan buszállomáson reggel fél kilenckor. Eddig nem tudtam, hogy Edinburghban reggel is van 8 óra. Az egészheti napsütést tiszteletükre hóesés váltotta fel, úgylátszik bármilyen ismerős érkezik ide, Edinburgh úgy érzi, hogy itt az ideje megmutatnia, milyen az igazi skót időjárás. Szerencsére csütörtökre visszatért a napsütés.
Több Scottish Breakfastet fogyasztottunk, amik jók voltak, van benne minden, mi szem-szájnak ingere, bár mindennek furcsa neve van.
Csütörtökön felsétáltunk az Arthur's Seatre, ahonnan gyönyörű a kilátás (képek itt), bár a szél egy picit fújdogálgat. Onnan hol gurulva, hol bukfencezve, hol simán elcsúszva távoztunk egy szép tóhoz, majd vissza a városba.

Pénteken - David javaslatára - Cramondba látogattunk Zsófiékkal, Bálinttal és üzletfeleivel (Izabella, Tymon, Fergus, Mario és barátnője és barátnőjének barátnője). Cramond fél órás buszútra van Edinburghtól, egy tengerparti kis városrész. Innen át lehet gyalogolni egy két kilóméteres hídon a Cramond Islandre, de csak apálykor, mivel dagály idején a híd víz alá kerül. Így elég könnyű ottragadni. A szigeten kis téglaházak - erődők - vannak, egy másik sziget védelmére épültek annak idején, bár valószínűleg nem igazán használták őket. A kilátás innen is nagyon szép (képek ugyanitt), tenger, Edinburgh, és még tenger. Holnap ugyanide készülünk édes szüleinkkel, ha az idő lehetővé teszi.

Szóval kezdem megismerni a várost így két hónap után. Najó, még három nap hiányzik a két hónaphoz.

Pénteken én egy kicsit tovább maradtam fenn, mint a Matyiék, és elhívtak a hostelből egy házibuliba, ami rossznak bizonyult, így öt perc múlva távoztunk egy szórakozóhelyre, ahova öt font helyett ingyen mentünk be, mert valaki ott dolgozik a hostelből, és sok lakótárs volt ott, meg furcsa ember. Ingyen italokat kaptunk, egész kellemes, ha az embernek vannak ismerősei bárokban. Így sajnos viszonylag kevés alváshoz jutottam, ami megfázáshoz vezetett, de így legalább pihenésre vagyok kényszerítve.

Most valami magyarinvázió lehet itten, találkoztunk a hostelben egy magyar csávóval, ami nagyon meglepő volt (eddig egy magyarral sem találkoztam). Illetve a szombati párnacsatán is volt egy magyar lány. Merthogy párnacsatáztunk ám. Szombaton volt az International Pillowfight Day, amin Magyarországon szerintem párszázan biztosan résztvettek, itt csak 20an, de így is nagyon mókás volt, egy téren ütöttük egymást párnákkal, amíg bírtuk. Aztán hazamentünk.

Szombaton megérkeztek édes szüleink, várostnéztünk és ettünk főleg, este Zsófia és Mátyás távozott egy újabb kellemdús 9órás buszút keretében.

Ma újra résztvettem a pubkvízben, amin nyertem 7 fontot, sok csokit, főtt tojást és egy liter sört. Egyre jobban tetszik ez a játék. És most még valami közöm is volt ahhoz, hogy nyertünk.

A sok magyar látogatásának jóvoltából elkezdtem sokat beszélni magyarul újra, és rá kellett döbbennem, hogy milyen fene könnyű kijönni a gyakorlatból. Két hónap kevés magyar után már angolból fordított szavakat használok, ami szörnyű, sőt még az is előfordul, hogy előbb jut valami eszembe angolul. Na nem mintha az angol annyira menne. De már a magyar sem. Áhhh, sebaj.

Érdekes, hogy minél több ideig nem írok, annál nehezebb értelmesen írni, nem emlékszem már, hogy mi volt, vagy, hogy mit akartam igazán leírni.

Izabellával és Tymonnal (Bálint lengyel egyetemtársai) egyre több magyar-lengyel hasonlóságra jövünk rá, például arra, hogy ők az egyetlenek itt, akik ismerik a húsvéti locsolás fogalmát. Szerencsére ők sem igazán szeretik ezt a hagyományt. 

Egyre erőssebben érzem, hogy nem akarok jövőre sem egyetemre menni, egyszerűen nem tudom elképzelni magam tanulni, bejárni, nincs kedvem. Valahogy eddig nem is igazán gondoltam arra, hogy úgy terveztem, elkezdem az egyetemet. Szóval reménykedem, hogy nem vesznek fel. Ha mégis felvennének, akkor azért csak megpróbálkozom vele...

Najó, talán most aludni távozom, holnap elvileg korán kelés van.