Úgy tűnik, hogy most blogot írni van kedvem alvás helyett. Hát legyen.

Mostanában leginkább félálomban írom a blogbejegyzéseket, ezért gőzöm sincs, hogy mit írtam már meg és mit nem. Csak hogy ne lepődjön meg senki, ha négyszer írom le ugyanazt (legalább olyan, mint mikor beszélek).

Szóval ma még dolgoztam, de a héten többet már nem fogok (szóval holnap nem kell). Struant, a kutyát rendszeresen szállítom boltba és boltból. David, a tulaj (mind bolt mind kutya) nagyon közel lakik a Bálinthoz, így kényelmes.
Ez a kutya egészen elképesztő. Szerencsére engem elfogadott, így hallgat rám. Minden (de tényleg minden!) kereszteződésnél megáll, megvár, és ha azt mondom "cross", akkor átfut. A "dog" vezényszóra azonnal az ember mellett terem, de amúgy is mindig megvár, nem szeret szem elől téveszteni. Nagyon jófej, mindig felszed botokat, odaadja és ha eldobom, akkor elkapja a levegőben. Mókás.

MALVINNNN!

David kifejtette, hogy ő minden alkalmazottjából antikváriust farag, méghozzá nem is akármilyet, hanem brittet, és majd megnyithatom a konkurenciát a Központi Antikváriumnak. Szóval vigyázni velem, mert mire hazaérek kész szakember leszek. Ma például egy 5 órán át 800 forintos könyveket ragasztgattam. Szerintem azt is rosszul, de amúgy is úgy néztek ki, mint amit egyszer már lehúztak a vécén.

A magyar valamilyen formában mindig szembejön az emberrel, nagyon furcsa. Először is: minden kolléga tudja hogy hungary az magyarul madjar (kivéve aki azt tudja, hogy fagylalt), sőt a legtöbben jártak már itt, stb. De ez még nem is olyan furcsa.
Viszont egy amerikai lány, aki szintén itt dolgozik ismeri Radnóti verseit, és nagyon szereti, csakúgy mint Tarr Béla filmjeit. Meg még valami magyarról beszélt, úgy tettem mintha hallottam volna már róla, de nemtom ki volt az:) Jó, ő mondjuk már egy 10 éve filozófiát tanul, biztos ez is belejátszik.
Tarr Bélát amúgy sokan ismerik.

A másik ami nagyon meglepett, hogy kinyitottam egy 1700-as évek beli angol könyvet, és egy "a magyar népkönyvtár tulajdona, kiadni tilos" (vagy valami hasonló) pecsétet találtam benne, majd mikor tüzetesebben megvizsgáltam, egy magyar gróf ex librisét is észrevettem. Érdekes belegondolni, hogy mennyifelé járt már az a könyv.

Ma pedig bejött valaki a boltba, hogy a The Tragedy of a Man című könyvet keresi, nem tudja ki írta, de talán valami magyar. Egy kis idő alatt leesett, hogy mi az, sajnos nem volt meg. Mondta, hogy a rádióban beszéltek róla, és nagyon érdekesnek tűnt. Mondtam, hogy jó (igaz, hogy nem olvastam, de sebaj), és olvassa el mindenképp.

Ennyit a magyarokról.

Szerdán érkezik Nusi, és ez alkalomból elköltözöm a Bálint nyakáról a Castlerock hostelbe. Itt maximum két hetet szeretnék tölteni, márcsak spórolási célból is. Ma említettem Davidnek, hogy nem sokáig fogom tudni a kutyáját hozni-vinni, és mikor megtudta, hogy mennyiért fogok lakni a hostelben (ami egyáltalán nem olyan drága), felajánlotta, hogy költözzek az 5 lakótársa mellé a lakásába, ahol egy lengyel lánnyal osztanék meg egy szobát. Általában ezért 170-180 fontot szokott kérni havonta (egy szoba minimum 200, inkább 250 mindenhol), de tőlem csak 135-öt kérne, mert hallani is rossz hogy mennyit költenék szállásra. Ez 42ezer ft körül van, ami zseniális lenne. Illetve azt is felajánlotta, hogy költözzek a bolt feletti padlásra, mert ott van egy ágy. Ezzel a lehetőséggel azt hiszem nem fogok élni...

Amúgy többeket (már akivel beszéltem, otthonról) aggodalommal töltött el David személye. Kezdetben engem is, kicsit tartottam tőle, de rájöttem hogy nem érdemes. Nagyon jófej, és ugyan tényleg őrült, de komolyabb dolgokkal komolyan foglalkozik, és ez jó. Persze nála lakni lehet, hogy sok belőle, de a szobám egy másik emeleten lenne, és ő soha nincs otthon, mert általában a spanyol feleségénél van (nem tudom, miért nem laknak együtt, de szép lassan azt hiszem mindent megtudok.)

Ja igen, amúgy voltam életem első állásinterjúján, mint az a blogbejegyzésen belül elfoglalt helyéből kitűnik, nem gyakorolt rám nagyon mély hatást. Egy szimpatikus emberrel beszélgettem, de azt hiszem, nem voltam nagyon meggyőző. Ez egy housekeeping munka egy hotelben, ami annyit tesz, hogy takarítani kell, felszolgálni néha, beugrani helyettesíteni, recepciózni, stb. Helyzeteket mondott az interjúvoló, és nekem meg kellett oldanom, ami egész jól ment, de ők olyan embert keresnek, aki szeptemberig tuti marad, én meg (MIÉRT NEM TUDOK HAZUDNI?) megmondtam, hogy az azért nem valószínű. (Nem is bánom annyira azért, hogy nem tudok hazudni.) Azt is mondtam, hogy minden szar munkára jelentkeztem a pénz miatt...
Ami furcsa és számomra érthetetlen, az az, hogy 75 jelentkezőből 10-et hívtak be interjúra, és ebbe én bekerültem. Szerintem ezt a magyarságomnak köszönhetem, mert mondta az interjúvoló (nem jut ennél jobb szó az eszembe), hogy volt egy magyar lány már ott, aki nagyon jó munkaerő volt. A lényeg, hogy a 10-ből 4-et vesznek fel, tehát van 40% esélyem.
Mint írtam, kötve hiszem, hogy sikerül, de jobban félek attól, ha mégis, mert egyáltalán nem szeretnék ott dolgozni. Kicsit stresszesnek tűnik, nagyon meg kell felelni, nekem ehhez nincs kedvem, inkább keresek keveset a könyvesboltban, amit élvezek.

Nah, mivel a múlt éjszaka nem aludtam, most talán ezt fogom tenni, már visszaolvasni is lusta vagyok, amit írtam, szóval lehet, hogy nem lesz minden teljesen értelmes, de hát istenem.

Jah igen, még egy dolog: nem tudom említettem e már, hogy attól hogy én blogot írok, nem tudom meg mivan azokkal, akik olvassák. Értik már. Mi a helyzet???